A robotika a következő 20 év egyik legjobban fejlődő iparága lesz. Érdemes azon gondolkozni, hogy milyen végzettséggel kell annak rendelkeznie, aki egy robotikai cégnél szeretne dolgozni. De érdemes-e ma ezen törni az embernek a fejét? Erről beszélgettünk Tanos Áronnal, a Robotépítők Magyarországi Egyesületének elnökével. Az Egyesület több síkon is érintett a képzésben, illetve a kezdők támogatásában, például robotépítő tanfolyamok tartásával vezetik be a téma iránt érdeklődőket a robotikába.

Tanos Áron: Egész biztos, hogy nagy jövője van a robotikának, de nagyon nehéz megjósolni, hogy melyik lesz az a szaktudás, ami a következő 5 évben a legkiemelkedőbb lehetőségeket biztosítja. Néhány évvel ezelőtt ez a tudás a mélytanuló algoritmusok ismerete volt. Egy biztos, magas szinten programozók biztos, hogy feladatra és jó fizetésre találnak majd a szakterületen.

Forrás: Gerd Altmann képe a Pixabay -ről.

robotika.reblog: Milyen más szakmák jönnek még szóba?

Tanos Áron: A robotika egy nagyon érdekes terület. Voltaképpen több szakma közös területe, egy interdiszciplináris tudományág. Elektronika, gépészet, számítástechnika, matematika, fizika, stb. A robotika ezeken a területeken dolgozók közös erőfeszítése révén fejlődik. Rendkívül összetett szakma. Nincs olyan ember, aki az egészhez érthet.

 

robotika.reblog: Önök mégis komplexen tanítják.

Tanos Áron: Mi elsősorban kezdők oktatásával foglalkozunk, és a fő célkitűzésünk, hogy az első lépések megtételében segítsünk. Vannak alap dolgok, amiket át lehet adni gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Van egy készletünk, amiből a kis tanítványaink össze tudnak építeni egy működő robotot. Ennek során valóban érintünk minden területet, elsősorban azzal a céllal, hogy mindenki megérezze magában, hogy melyik iránt van a legnagyobb affinitása.

robotika.reblog: Legó ez?

Tanos Áron: Nem. A mi alapkészletünkből működő robotot összeállítók nem azt tudják meg, hogy hogyan lehet egymáshoz illesztgetni paneleket. Bár a robot programozásához mi is egy olyan felületet adunk, ahol funkciók szerint egymáshoz kell húzni részprogramokat, de mi lehetővé tesszük, hogy ezek mögé az egybehúzható programrészek mögé benézzenek a tanítványaink, és így az „igazi” robotok programozásával is megismerkedjenek. Mi megtanítjuk a mobil robotika legfontosabb alapfogalmait: a különböző hajtásláncokat, a motorok fajtáit, az elektronikai alapokat, a programozás alapjait. Mindennek elmondjuk a „miért”-jét is, nem csak a „hogyan”-ját.

robotika.reblog: Milyen programozási nyelvet kell ismernie egy robotprogramozónak?

Tanos Áron: Robotprogramozóból is többféle van, ennek megfelelően a válasz is többféle. Az alacsony szintű vezérlők programozásához a C nyelv ismerete a legfontosabb, ennek legegyszerűbb fajtájával, az Arduino C-vel érdemes kezdeni. A mi rendszerünk ezt úgy támogatja, hogy fájdalommentes átmenetet biztosít a kockák összehúzogatásából az Arduino C-be azáltal, hogy megmutatja, hogy milyen forráskód jött létre a kockákból. Egy idő múlva a tanuló már előre tudja, hogy mi fog változni a programban, ha odahúz egy kockát, és inkább begépeli, ezáltal elkezdett „rendesen” programozni. A magas szintű funkciókat is lehet egyébként C/C++-ban megírni, de ezeket azért inkább Pythonban szokták, az iparági szakemberek is. Persze előfordul Java, Go, és minden, ami van a kék ég alatt.

robotika.reblog: Hogyan mutatna be egy tipikus „tanulót”?

Tanos Áron: Két tanfolyamunk van. Az egyik gyerekeknek szól, a másik felnőtteknek. Gyakran előfordul azonban az, hogy egy iskolással együtt az édesapja is eljön a tanfolyamra. Valójában őt érdekli a dolog, de beíratja a kisfiát és elkíséri. Az édesanya boldog, hogy foglalkozik az apa a fiával, hogy együtt csinálnak valamit, de mi látjuk, hogy az apa érdeklődését már nem kell fölkeltenünk, viszont a gyermekét igen. Nem baj. Szeretjük a kihívásokat. A két tanfolyam között egyébként az a fő különbség, hogy a felnőtteknek mélyebben belemegyünk az egyes témákba, például a kinetikai modellekbe, és ott egyetemi tananyagot is belecsempésztünk az előadásba. Nyilván nem lesz senkiből fizikus egy ilyen tanfolyamtól, de legalább egyszer látta a képleteket.

robotika.reblog: Ha jól látom, ez a pálya el van zárva a humán tudományok iránt érdeklődőktől.

Tanos Áron: Nem egészen. A mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályok megalkotására, illetve a mesterséges intelligenciára épülő eszközök veszélytelenítéséhez szükség lesz filozófiában, jogban és történelemben is jártas emberekre. A legmagasabb szintű robotprogramozás már valójában nem programkód írását jelenti, hanem a robot példákon át történő „nevelését”. Ez az a bizonyos mélytanulás. Vegyünk egy egyszerű példát, tegyük fel, hogy arra akarunk egy robotot megtanítani, hogy mondja meg, lát-e egy képen cicát. Ez úgy történik, hogy mutatunk a robotnak tízezer képet, amin van cica, és meg is mondjuk neki, hogy ezen van, aztán pedig tízezer képet, amin nincs cica, és szintén megmondjuk neki, hogy nincs. A húszezer-egyedik képre a robot meg fogja saccolni, hogy milyen valószínűséggel van rajta cica. Néha tévedni fog, ahogy az ember is szokott. Ennek a módszernek előfeltétele, hogy legyen tízezer képünk, amiről mi magunk tudjuk, hogy van rajta cica, és másik tízezer, amiről tudjuk, hogy nincs. Ezt úgy nevezzük, hogy címkézett adat, és az iparágban az a mondás járja évek óta, hogy a címkézett adat az „új olaj”, akinek ilyenje van, az tud az élre törni a versenyben.

A másik fontos terület az ember-gép interakciók. Ezeket ma és a közeljövőben még tervezni kell, ami kifejezetten bölcsészettudományi feladat. Szükség van hozzá nyelvérzékre, irodalmi jellegű ismeretekre, némi pszichológiára, és egy csipetnyi műszaki tudásra. A túl sok műszaki tudás ezen a téren inkább árt, mert az ember-gép interakciók tervezésénél az embert kell a középpontba helyezni, nem a gépet.

robotika.reblog: Visszatérve az alapkérdésre. Akkor több diploma is kell a robotikához?

Tanos Áron: Nem. Lehet, hogy egy sem.

robotika.reblog: Miért?

Tanos Áron: Mert olyan korba léptünk, amikor számtalan lehetőség van ezen a téren, és ezek megfizethető, elérhető, valódi lehetőségek. Kínából párezer forintért lehet alkatrészekben érkező robotot rendelni, amit össze lehet rakni, és el lehet kezdeni programozgatni. A nyílt forráskód és a közösségi hálózatok térhódításának köszönhetően hozzá lehet jutni mindenhez, ami a robotozáshoz szükséges, kezdőtől a profiig, ideértve az eszközöket és az oktatóanyagokat is. Nyilván rengeteg téren előnyben volt, van, és lesz az, aki egyetemi körülmények között, a legmagasabb szinten tanulhat, de a sokat szidott globalizációnak azért megvan ez az előnye, hogy kinyitotta a kaput mindenki előtt.